Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

A Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztályának döntése az új hadirokkant jelvények készítéséről

Az 1947. augusztus 29-én megtartott főosztályvezetői megbeszélésen hozott döntés alapján a Magyar Művészeti Tanácsot az alábbiak szerint keressük meg:

I.

Magyar Művészeti Tanácsnak

Budapest

Miután a jelenleg használatban levő hadirokkant jelvény idejét múlta [javítva] a mai követelményeknek nem felel meg, az ország hadirokkantjait új, a demokratikus szellemnek megfelelő hadirokkant jelvénnyel szándékozom ellátni.

Ezért felkérem Címet, hogy egy új hadirokkant jelvénytervezet elkészítésére pályázatot hirdetni szíveskedjék.

A jelenleg használatban forgalomban [javítva] levő hadirokkant jelvényből egy darabottájékozódás végett [áthúzva] csatoltan megküldöm.

A beérkezett pályamunkákat három pályadíjjal jutalmazom. Az első díj 500,- frt, a második díj 300,- frt, a harmadik díj 150 frt.

A pályaművek elbírálására összehívott bizottságban képviseltetni kívánom magamat, és kérem, hogy a hadigondozottak érdekvédelmi testületének (HONSZ) képviselőjét is meghívni szíveskedjék.

Kérem, hogy a pályázat kiírása előtt, a részletek megbeszélésére a Tanács kiküldöttje keresse fel tárcám hadigondozási főosztályának vezetőjét.

II.

Markovits Jelvény- és Éremkészítő Üzemnek

Újpest
Aradi u. 43.

III.

Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezetének
Budapest
VII. Rózsa Ferenc u. 25.

ad II.- III.

Hadirokkant jelvény készítésére és szállítására benyújtott árajánlatára értesítem, hogy a rendszeresítendő új hadirokkant jelvénytervezet elkészítésére vonatkozó pályázat kiírására a Magyar Művészeti Tanácsot kértem fel.

A pályázati feltételek a Magyar Művészeti Tanácsnál tudhatók meg.

IV.

A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének
Budapest
VIII. Horánszky u. 24.

Értesítem, hogy a rendszeresítendő új hadirokkant jelvénytervezet elkészítésére vonatkozó pályázat kiírására a Magyar Művészeti Tanácsot kértem el azzal, hogy a beérkezett pályaművek elbírálására összehívott bizottságba a HONSZ képviselője is meghívandó.
Budapest, 1947. augusztus 30.

IX. 12.
[hét olvashatatlan aláírás]

[kézírással az aláírások után]
A számvevőség jelenti:
A hadigondozottak jelvényeinek beszerzésére az 1947/1948. évi költségvetési előirányzat
8 min. 4. Háborús gondozottak és intézmények támogatására, dologi kiadások rovaton történt gondoskodás. Minthogy azonban a P[énz]ü[gy]m[inisztérium] rendelkezései szerint még csak az 1946/47. évi hitelkeretben mozoghatunk, addig, míg a megfelelő hitel nem áll rendelkezésünkre, a pályadíjra fedezet nincs.

IX. 5.
[olvashatatlan aláírás]

Időközben a fedezetet a p. ü. rendelkezésre bocsátotta.
IX. 12.
[olvashatatlan aláírás]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1947. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők