Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

Paskay Károly jelvénykészítő mester megbízása az új mintájú hadirokkant jelvények elkészítésével

NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM
V. Akadémia utca 1.
Tel: 122-730

Szám: 27.854/1948. eln. 2.

M á s o l a t

PASKAY KÁROLY jelvénykészítő
BUDAPEST
V. Zsitvay Leó u. 15. sz.

Az új mintájú hadirokkantjelvény szállítása tárgyában 25.371/1948. eln[öki] 2. szám alatt kiírt zártkörű versenytárgyalásra (1948. június hó 28-án) kelt ajánlatában és az 1948. július hó 10-én kelt nyilatkozatában foglaltak alapján megbízom t[isztelt] Címet 33 400 (Harmincháromezer négyszáz) darab új mintájú hadirokkant jelvény elkészítésével a t[isztelt] Cím által megtekintett minta szerint 1 mm-es bronzból (tombak) elkészítve a középen háromszínű (piros-fehér-zöld) tűz zománc berakással, a „HR" betűk és a tölgyfalevél dombornyomással, oxidálva, felerősítéshez hátul 1 mm vastagságú és 42 mm hosszú tűvel, vagy gomblyuktámasztóval, darabonként 0.45 Ft, összesen 15 030 Ft, azaz Tizenötezer harminc forint vállalati összeggel.
Fenti árban mindennemű adó és illeték bennfoglaltatik.

T[isztelt] Cím köteles [az] elkészített jelvényeket az alábbi elosztás szerint megfelelő minőségű papírtasakokban és a papírtasakokat pedig átvételre alkalmas módon csomagolva az általam később megadott címre Budapesten kijelölt átvevő helyre minden szállítási költség felszámítása nélkül leszállíttatni.

16 600 drbjelvény100darabonként
10 100 „50
6700 „20

csomagolva.

T[isztelt] Cím tartozik jelen megrendelés kézhezvételétől számított 5 nap alatt egy darab mintajelvényt elkészíteni és a Minisztérium IV/1. (Hadigondozási) osztályának bemutatni. A jelvények gyártását a bemutatott mintajelvény elfogadása után tartozik haladéktalanul megkezdeni, és oly ütemben folytatni, hogy hetenként 5000 (Ötezer) darab jelvény kerüljön leszállításra.
T[isztelt] Cím tartozik a rendelt jelvények 30%-át gomblyuktámasztóval, 70%-át pedig tűvel szállítani.

Fizetés: a Közszállítási Szabályzat rendelkezései szerint.
A jelvények átvételével megbízottak nevét t[isztelt] Címmel később fogom közölni.
Egyebekben és mindenben a Közszállítási Szabályzatban és az azt kiegészítő és módosító rendeletekben foglaltak az irányadók.

A szerződő felek abban állapodtak meg, hogy ha a törvény kizárólagos illetékességet nem állapít meg, a jelen szerződésből eredhető minden perben csak a budapesti Központi Járásbíróság, vagy ha a per a Törvényszék hatáskörébe tartozik, csak a Budapesti Törvényszék lehet illetékes.

T[isztelt] Cím köteles jelen megrendelést annak kézhezvételétől számított három napon belül szószerinti idézettel igazolni.

Budapest, 1948. szeptember hó 11-én.

A miniszter rendeletéből:
dr. Vajda Ákos s. k.
igazgató-főorvos

[Hasonló szövegű szerződés küldtek a
Markovits Jelvény- és Éremkészítő Üzemnek (Újpest, Aradi u. 43.) és a
Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezetének (Budapest, VII. Rózsa Ferenc u. 25.)]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők