Archívum

1917: Dr. Wenczel Árpád első világháborús családi levelezése (1916–1917)
„Édes Szépem! Az öreg esztendő végén és az újnak küszöbén csókollak és ölellek a gyerekekkel együtt” – írta Wenczel Árpád budapesti ügyvéd, tartalékos tüzér zászlós szeretett nejének 1916. december 28-án a szerbiai Kraljevoból, ahol a körzeti katonai parancsnokságnál szolgált, majd így búcsúzott tőle: „(eddig még) hűséges Pádid.” A feleségével, az édesanyjával és a kisfiával folytatott levelezése bepillantást nyújt a katona és családja életébe, az egymástól elszakított családtagok mindennapjaiba, sőt férj és feleség, illetve apa és kisfia kapcsolatába is.
1908: Nemzeti Falanx Egyesület
„A magyar nép szellemi és testi tökéletesítése mindnyájunk kötelessége.
Minél szélesebb rétegekben terjesztjük nemzeti múltunk, fajunk nemes hagyományait, minél több eszményt, tudást öntünk magyar népünk lelkületébe, minél ügyesebbé, kitartóbbá tesszük az egyéneket, annál erősebb lesz maga a nemzet.
Ez a »Nemzeti Phalanx« célja.”
1952: „Aki ettől a naptól fogva abortuszt hajt végre, azt a legkeményebben büntetjük”
„A szülészeti rendtartás adatai azt mutatják, hogy a felszabadulás óta a születések száma mutat ugyan állandó jellegű emelkedést, de ez az emelkedés nem olyan fokú, mint azt a politikai, társadalmi és gazdasági életünkben történt nagyarányú változás indokolja, illetőleg megkívánja. A születések száma ma is alig haladja meg a 20 ezreléket.
A Szovjetunióban a bűnös vetélések elleni harc és a szocializmus embert formáló ereje révén a születési arányszám a 40 ezreléket is meghaladja. Ez az adat arra enged következtetni, hogy hazánkban a bűnös vetélések száma közel annyi, mint a születések száma.”
1947: Hetven éves úttörőmozgalom
Összefoglaló írásunk a ma már töredékérére zsugorodott Úttörőszövetség megalakulására emlékezik, amelynek létrejötte a Rákosi vezette Magyar Kommunista Párt hatalommegragadási politikájának volt a „mellékterméke”. Az évforduló ünneplése is inkább hagyomány, mint valóságos történeti tény, hiszen az 1946. június elején még viszonylag kevés gyereket magához vonzó, s a szociáldemokrata Gyermekbarátokkal szövetséget alkotó úttörők már korábban kimondták megalakulásukat, de a tömegszervezet csak az MKP hegemóniájának megteremtése után, az 1948–1949. évi tanév kezdetével történt meg.
1970: A néptől védett Népstadion
„megjelent egy kissé ittas állapotban lévő személy, s közölte, hogy a párt első titkárával kíván beszélni. A belügyi összekötő és a helyszínbiztosító elvtársak udvariasan közölték, hogy a jelen szituáció nem alkalmas a beszélgetésre, s az elnökség tagjait illetlenség lenne tárgyalásuk közben egyéni kérésekkel megzavarni. […] Eltávolításakor ütött, rúgott, a legútszélibb hangon szidta az őt eltávolítani igyekvő személyeket. Így többek között megharapta a helyszínbiztosító osztály vezetőjének kezét, saját alosztályunk vezetőjét sípcsonton rúgta, helyettesét ököllel megütötte.”
1985: Magyarország és a terrorizmus kapcsolatai az 1980-as években
„Ezért Magyarország látszólagos szerepe a nemzetközi vegyifegyver-kereskedelemben nagyon nyugtalanító és kételyeket támaszt a Magyar Népköztársaság elkötelezettsége iránt a vegyifegyver-veszély megszüntetése terén. […] Egyes személyek a Pentagonban már odáig is elmennek, hogy Magyarországot azon országok között emlegetik, melyek együttműködően támogatják a terroristákat.”
1919: Az egykori népbiztosok börtönből írt levelei
„Ezek szerint megállapítható, hogy letartóztatottjaink csak felét kapják meg az életműködés karbantartásához szükséges tápanyagoknak, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy fogházunk helyiségei fűtve nem lévén, a tápanyagok egy része a test melegítésére is felhasználtatik. […]
Az 50%-os hiányos táplálkozás megállapításával az orvos elvégezte szakszerű kötelességét s hivatása felhívni az Igazgatóság figyelmét, hogy az eddigi tápanyagok kétszeresét nyújtsa, ellenkező esetben a skorbut és gyakoribb szívhűdések esetei el nem kerülhetők.”
1945: Kassa műtárgyainak vándorútja 1943–1946
A „Bánrévei határőrsön leállítottam egy Szlovákia felé tartó szállítmányt, amely a kassai dóm felbecsülhetetlen értékű kincseit minden hatósági engedély nélkül akarta kivinni.
Az öt kocsirakományt képező műkincseket visszaszállítottam a hejcei püspöki óvóhelyre, ahol azokat légoltalmi szempontból eddig is őrizték. Minthogy azonban szlovák részről erőszakos beavatkozással is számolok, kérek azonnali intézkedést a műkincsek sorsára, ha nem szállítha-tók ki az országból, úgy intézkedem Miskolcra való beszállításukra.”
1968: Magyar honvéd csehszlovák földön
„A szovjet–csehszlovák tárgyalások helyével kapcsolatosan felmerült: „Különös”, hogy a szovjet és a csehszlovák politikusok a nemzeti függetlenségről vitatkoznak és mindezt „magyar” területen teszik. Az a hely, ahol a tárgyalás van, a „történelmi Magyarország”, amely „nem illeti meg a csehszlovákokat.”
2016: Az Országház építésének eljárási szabályzata
„az 1884. évi XIX. tc. által jóváhagyott terv szerint emelendő állandó országház építésének intézésére célszerűnek találtam, hogy tanácsadó közegül egy építészeti tanács, végrehajtó közegül pedig egy szűkebb körű végrehajtó bizottság alakíttassék, mely közegeknek szervezete, teendője és hatásköre a % alatt idemellékelt eljárási utasításban van meghatározva.”
1951: Széljegyzet egy koncepciós perhez
„A szervezkedés politikai és katonai vonalon mozgott. […] rendszeres összejöveteleket tartot-tak egymás lakásán, amely alkalmakkor meghallgatták az angolszász imperialista rádió uszító, magyar nyelvű híradásait. Megbeszélték a háborús rémhíreket és a rémhírek terjesztésének módszereit. […] A politikai szervezet tagjainak feladata volt a községben a minél szélesebb körű rémhírterjesztés, a háborús hírverés és a községben háborús hisztéria, háborús hangulat szítása. Ezt a feladatot a szervezkedő tagok végrehajtották, és a községet állandó, háborús rémhírterjesztésekkel nyugtalanították.”
1949: Méhészek a pácban

„A Sóskúti Méhészeti Egyesület ellen elrendelt ÁVO vizsgálat megállapította, hogy a vezetőségi tagok túlnyomó többségében jobboldali beállítottságúak, az iskolák államosítása ellen foglaltak állást, egyik tagja pedig a nyilaskeresztes pártnak volt tagja. Az egyesület demokratikus szellemben való működése a tisztikarral biztosítva nincs. Javaslom az alapszabály láttamozásának megtagadását.”

1921: A királydráma utolsó felvonása

IV. Károly visszatérési kísérletei - az azokat kísérő káosz, zűrzavar és sikertelenség ellenére is - a 20. század legizgalmasabb fejezetei közé tartoznak. 1921-ben szabályos hatalmi harc zajlott le Magyarországon, amelynek során a felek nem azonos feltételekkel és eltérő eszközökkel küzdöttek céljaik eléréséért. Ennek a párviadalnak - a szakirodalomban is általában csupán néhány mondatban elintézett - epilógusát levéltári dokumentumok segítségével mutatjuk be.

1943: Sebesültszállító írnokként a Donnál

„Az oroszt nem sikerült megállítani. A 7. hadosztály teljesen elpusztult. Előttünk nincs ma-gyar csapat. Mindenki azonnal meneküljön, ahogy tud. Őrült iramban pakoltunk. A kórház már kora reggel elindult. A legszükségesebb dolgokat felraktuk a kocsikra, ami ottmaradt, azt felgyújtottuk. Az orosz sítalpasok már csak 2 km-re voltak tőlünk, mikor teljes gázzal kifutot-tunk a faluból. A kórház egész felszerelését otthagyta, 20 000 emberre való élelmet gyújtott fel.”

1915: A Chandler Hale jelentés 1915-ből

„Látható, hogy a parancsnokság erőfeszítéseket tesz, hogy olyan változatossá tegye az étkezést, amennyire csak lehetséges. A konyha, a pékség, a kantin és a mészárszék kiválóak. Van egy szárító szoba, ahol ágyneműt, ruházatot, de még a sátrakat is kiszárítottak nedves időjárás után. A latrinák szokatlanul jók; a folyó ügyek elvégzésére valók sok hotelt felülmúlnak. Tisztán vannak tartva. Hideg és meleg folyóvizet adó porcelán mosdókagylók nagy számban találhatók az épület különböző részein."

1938: Kirekesztett beolvadás

„Bizonyos az, hogy a magyar zsidóság egyes, igen széles rétegei számára […] a kivándorlás nem jelenthet gyakorlati megoldást. […] De a fiatalabb generációval kapcsolatban is megfontolandó: vajjon helyes-e, szabad-e a pánik-hangulatban levő tömegeket a nagyvilágba kiengedni? Bizonyos, hogy nem szabad. Kell és a magyar zsidóság erőfeszítése kétségkívül meg is fogja találni azokat az eszközöket, amelyekkel a változott tendenciák dacára életlehetőség nyílik olyan széles rétegek számára, amelyek ma a legnagyobb bizonytalanságban néznek a jövő elé.”

1919: Nemzetközi és hazai fellépés a népbiztosok megkegyelmezése érdekében

„Nagy kérdés és a történelmi idők forgatagában ijesztően nagy probléma, hogy helyesen cselekszik-e a polgári társadalom, amidőn közvetlenül az események nyomán a nagy perspektívákat, az igazi méreteket s az idők igazi történelmét a közelségtől nem látva, gyűlölettől elhomályosult szemmel mártírokat teremt önmagával szemben."

1939: Lengyel hazafi vs. lengyel zsidó

A magyar politikai vezetés 1939 őszén döntést hozott a lengyel katonai és polgári menekültek befogadásáról. Bár a nagyszámú feldolgozás és a visszaemlékezések sem tagadják a sajátos együttélés során felmerült problémákat, a történeti emlékezet által idealizált kép a magyar „menekültparadicsomról" a levéltári dokumentumok fényében árnyalásra szorul - többek között a zsidó menekültügy kontextusában.

1935: Az Egyesült Izzólámpa ás Villamossági Rt. „atomprogramja"

Az Amerikai Egyesült Államokban folytatott atomfizikai kutatások 1945-ben az első atombomba ledobásához vezettek. Ismeretes, hogy Szilárd Leó és Teller Ede tevékenyen részt vett megalkotásában, azt azonban már kevesen tudják, hogy az 1930-as évektől az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában is folytak atomfizikai kísérletek. Mindezek mellett a vállalatnak köszönhetően jött létre a Budapesti Műszaki Egyetemen az Atomfizikai tanszéke is.

1945: Nem csonka bank(csonk)ok

Az 1948-as államosítás után csakhamar kiderült, hogy számos pénzintézetnél nem sikerült a részvények 100%-át megszereznie a magyar államnak, így nem tudta felszámolni ezeket. Papíron ezeket a pénzintézeteket tovább kellett működtetni: tehát kellett bejelentett székhely, igazgatótanács, felügyelőbizottság, közgyűlés, alkalmazottak, pecsét, folyószámla az MNB-nél stb. Másrészt ezeknek a pénzintézetek tovább élése azt is jelentette, hogy követeléseik, letéteik, ingatlantulajdonlásaik is élők maradtak, és bankcsonkokként évtizedekig tovább vegetáltak.

Oldalak

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Ezen a napon történt március 22.

  • <
  • 2 / 2
  •  

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A 2023-as év első ArchívNet számát olvashatják az oldalon. Az új lapszám négy forrásismertetést publikál: ezek nem alkotnak egy tematikus egységet, azonban vannak metszéspontjaik egymással. Bár egy Venn-diagramon ezek a metszetek jobban ábrázolhatók lennének, mi ezúttal szövegben mutatjuk be ezeket: két írás a római katolikus egyházhoz köthető, kettő köthető a huszadik századi magyar emigrációhoz, kettő pedig a magyarországi államszocilista időszak mindennapjaihoz.
Az időrendet követve Csóka Géza (közművelődési referens, Magyar Nemzeti Levéltár Közművelődési és Közönségkapcsolati Főosztály) forrásismertetése az első. Idén ünnepeljük Neumann János születésének 120. évfordulóját, a szerző pedig ennek okán mutatja be a tudós és Pelényi János levelezését. Neumann ugyanis arra törekedett, hogy Magyarország akkori washingtoni követét meghívja Princetonba egy előadás erejére.
Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) forrásismertetésének origója a második világháború magyarországi harcai, amelyek nagy változást hoztak Csémpuszta életébe. A helyi káplánlak birtoklásáért folytatott hosszas küzdelem bemutatása nemcsak egy lokális problémát tár fel, hanem azt is, hogy milyen volt a korabeli államhatalom viszonya a katolikus egyházzal.
Csémpuszta lakóira is kiható politikai döntés volt a Rákosi-korszakban bevezetett kötelező beszolgáltatás, amelyet hibái miatt már 1952-ben korrigálni igyekeztek a következő évekre nézve. Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) a begyűjtési rendszer reformjának egyik tervezetét mutatja be írásában.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) a Mindszenty Józseffel egyeztető Zágon József és a Vatikán diplomáciai szolgálatában működő Kada Lajos levelezését mutatja be. Terjedelmi okokból forrásismertetését két részre bontva jelentetjük meg. A mostani, első közlésben olyan levelek olvashatók, amelyek Zágon Mindszentyvel való viszonyát világítják meg.
Idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2023. március 7.

Miklós Dániel
Főszerkesztő